Pünkösdkor megadatott






Megcsodálni idegen, ám mégis szívdobogtatóan ismerős tájak vad
szépségét,
…megélni egy kis falu, Csíkcsomortán archaikus
rendjét,
…megtapasztalni egy székely család befogadó
szeretetét,
…meghallgatni a minden reggel azonos
időben vonuló tehéncsorda lágy kolompját,
…büszkén követni a barantázásból este
megtérő lovasokat,
…megilletődve megmászni a zarándokok
csendes ritmusában a Kissomlyót s a szelíd hajlatban megtelepedve testvérként
köszönteni a zarándoktársakat,
…égnek emelt tekintettel énekelve-
imádkozva megköszönni a Napbaöltözött Asszonynak, Babba Mariának, hogy vigyáz
reánk,
…elszoruló torokkal énekelni a
magyar és székely himnuszt többszázezer testvérünkkel, míg az eső mellett minden fájdalmat
és csalódást lemosó könnyeink fürdetik arcunkat, …elgyönyörködni a gyimesbükki kicsi
csángó bubák barna-piros arcocskáján,
…megélni az összetartozás
extatikus örömét, amint az öreg Nohab éneklő, zászlót lobogtató utasaival ünnepélyesen
begördül az ezeréves határra,
…együtt sírni
az őket imával és virággal köszöntő helyiekkel,
…megélni magyarságunkat, ezt a minden téren és időn átívelő csodát.
Nekem megadatott mindez, 2011-ben, a csíksomlyói búcsún.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése